Család születik

Áldott várakozás

Amikor a babánkat a szívünk alatt hordozzuk, az egy nagyon különleges élmény egy nő életében. Sok kultúrában a várandós nőt szentnek, érinthetetlennek tartják, mert ilyenkor nagyon felerősödik a kisugárzása és teljesen átszellemül. 
A baba a pocakban mindent megkap, amire szüksége van a köldökzsinóron keresztül. Hall mindent, amit az édesanyja, érez mindent, amit ő érez. Ez egy szent összeköttetés.

Kisbabaként az édesanyánktól vagy gondozónktól függünk. Az életünket édesanyánk jelenti. Minden tapasztalatunk az életről az édesanyánkon keresztüli tapasztalás, ezért az élethez való viszonyunkat tulajdonképpen az édesanyánk határozza meg.
Nagyon jót tesz a babának, az érzelmi kiegyensúlyozottságának, ha már magzat kora óta azt érezheti, hogy fontos szülei számára és örömmel várják. Ha egy baba azt érzi, hogy az édesanyja boldog és örül, mikor vele van, akkor az marad meg, hogy az élet egy jó hely és bizakodó azzal kapcsolatban, ami történik vele. Ha az édesanya aggódik, kimerült, görcsös, akkor valószínűleg sötétebben fogja látni az életben való helyét, szerepét. 
Ez nem azt jelenti, hogy édesanyaként folyamatosan toppon kell lennünk és mindig vidámnak és kiegyensúlyozottnak kell lennünk a baba érdekében, hanem azt jelenti számunkra, hogy a mi állapotunk is legalább annyira fontos a boldog baba lét megteremtésében,  mint a magáé a babáé. A mi szükségleteink legalább annyira fontosak, mint a babáé, ahhoz hogy jól tudjon működni a baba-mama egységünk. Ehhez a legfontosabb, hogy őszinték legyünk magunkhoz és finoman kommunikálva, őszinték legyünk a környezetünkkel kapcsolatban is.
És bár azt gondolhatjuk, hogy a gyermekünk a baba vagy magzat korában történtekre, érzésekre úgy sem fog emlékezni, ez egy tévedés. Tudatosan valóban nincs emlékünk a 3 éves korunk előtti időszakból, de érzelmi memóriánk van és a testünk is emlékszik mindenre.

Már várandósság alatt érdemes kialakítani kapcsolatot a gyermekkel mindkét szülőnek - gondolatban, fizikailag érintéssel, és hanggal, beszéddel.
Egy kutatás szerint a babák számára az első 4 hónapban a legfontosabb hang az emberi hang, azokból is a magzat korától ismerős hangok. Egyszóval beszéljünk bátran babánkhoz, mert hall minket.

A régiek nem kímélték nagyon a várandós nőket. Ha úgy érezték, pihentek többet, de minden mozgást végeztek, amit a fogantatás előtt is. Az utolsó időszakban például a gyomlálás nagyon segített abban, hogy a medence és a farok csontok “bemelegedjenek” a szülésre. 
A baba számára is fontosak a mozgások, mozgatások már magzat korától fogva. A forgások, a fel-le mozgás, a ringatás, hintázás és minden olyan mozgásirány és forma, ami a világot rendezi, alakítja.
Van olyan törzs, ahol már a kisbabákkal megismertetik a folyók sodrását, irányát, sebességét. Teszik ezt azért, mert úgy tartják, ezek fontos tapasztalatok a baba számára, ahhoz, hogy megismerje azt a környezetet, amiben él és biztonságban érezhesse magát. 

Mi mást tehetünk hát mi is a babánkért, mint azt, amiben hiszünk és amit tudunk megmutatjuk neki magunkon keresztül szabadon és majd kísérve őt, ha eljön az ő ideje.

Gyengéd születés
Szülésről, születésről...

Egy lélek hív, hogy megszülethessen. Választ egy szülőpárt és ha ők is készen állnak, az édesanya megfogan. Ezután kilenc hónapig a testében hordozva óvja, táplálja őt, amíg készen nem áll arra, hogy egy új világba léphessen.
A születés, szülés folyamata hatással van az életünkre. A nő számára az anyaságba való beavatást jelenti a szülés. Azt, hogy ezentúl milyen szerepe van az édesanyának a családban. Mi a feladata, mi a felelőssége és mi a kötelessége.
A születés maga az életbe való beavatás.  Megmutatja, hogy milyen egyik helyzetből, a másikba kerülni, hogyan kell küzdeni, milyen egy ismeretlen világ felé elindulni, mikor már nincs maradásunk.
Szakemberek szerint, akit szeretettel várt az édesanyja és természetesen zajlott le a születése,  az az ember bátran lép az ismeretlenbe, a változásba. El tudja képzelni, hogy minden jobb lesz, nem veszteni el az életkedvét és nem hajlamos depresszióra.
A várandósság alatt fontos a tudatunkban tartani a lényt, aki növekszik bennünk, már ekkor fontos, hogy kapcsolatot, párbeszédet alakítsunk ki vele. Az apa és az anya jelenléte egyaránt fontos ebben az időszakban. A gyermeknek a szülőkkel, leginkább az anyával való kapcsolata, határozza meg a későbbiekben a kötődéseit, a kapcsolatait. 

A szülő nőnek, a szülés alatt, éppen olyan gondoskodásra van szüksége, mint egy védtelen újszülöttnek: egy biztonságot és békét sugárzó szempárra; egy puha ugyanakkor erős karra, ami megtart; odaadó gondoskodásra, figyelemre.
A szüléshez válasszunk olyan helyet, barátságos környezetet, körülményeket, segítőket, ahol és ahogyan ez meg tud valósulni. 
Adjuk meg a baba és magunk számára is az esélyt arra, hogy teljes, kiegyensúlyozott életet tudjon, tudjunk kezdeni, élni.

Egymás szemében - egymás szívében
Gyermekágyas időszakban…

A kisbabával való összehangolódásunk születés után a legfontosabb. Mit jelent az összehangolódás? Hogyan tud ez megtörténni?
Szülés után az édesanya testében elindul a szervek, izomszalagok, a bőr visszarendeződése, emellett a hormonháztartás is jelentős változáson esik át. Ezek a változások gyakran hangulatingadozással, felfokozott érzelmekkel, érzékenységgel járnak.
Mindennek célja van és okkal történik. Miért fontos akkor, hogy ennyire hiperérzékeny legyen egy édesanya ebben az időszakban? Finomodnia kell, érzékenyebbnek kell lennie, hogy észrevegye, megtanulja kisbabája jelzéseit, rezdüléseit, kimondatlan igényeit.

A régiek azt mondták, hogy az első hat hétben az édesanyának fel sem szabad kelnie az ágyból. Az ágytálat sem vihették ki maguk után. Természetesen ehhez egy szeretetteljes, óvó, gondoskodó környezetre, családra, rokonokra, barátokra van szükség. Pl. A Koma-tál rendszer megvalósításával. A segítőkön kívül az első 6 hétben nem látogatta a családot senki, hogy véletlenül se zavarják meg ezt a gyönyörű kötelék kialakulását, ami az édesanya és gyermek között szövődik ezen időszakban.

Ma már csak gyermekágyas időszaknak hívjuk az első 6 hetet és legalább 1 hét vagy 10 nap szigorú pihenést javasolnak szülés után a nőknek. Viszont tényleg nagyon fontos a lehetőleg szigorú pihenés, fekvés, ameddig csak lehet, még akkor is ha jól vagyunk. És tegyünk meg mindent azért, hogy háboríthatatlan legyen az első hat ismerkedős hét.

Mi történik akkor, ha zavar vagy akadály keletkezik a születés vagy az összehangolódás során?
Ha felismerjük a probléma okát vagy csak a sejtelemünk erős, hogy baj van. Kérdezzünk meg nálunk tapasztaltabb személyt, olyat akit ismerünk és elfogadunk. Ha szívből nem érezzük helyesnek a javaslatait keressünk addig, amíg a válaszra nem lelünk. Nem kell pánikba esni, meg fogjuk találni a megoldást!

„Üzenet Édesanyámnak!”

„Édesanyám, én téged választottalak. Légy te az én édesanyám és én a te gyermeked leszek!
Táplálj, óvj, hordozz, szeress, amíg meg tudok születni!
Engedd, hogy olyan környezetben születhessek, ahol biztonságban érezzük magunkat mindketten!
A születésem után fektess a mellkasodra, hogy érezhesselek, szagolhassalak, megismerjelek!
Engedd, hogy szopizhassak akkor, amikor éhes vagyok, akkor, amikor szomjas vagyok, amikor nyugtalan vagyok, amikor, fáj valami és akkor is, amikor közel akarlak érezni magamhoz!
Vegyél ölbe, engem hordozva mutasd meg nekem a világot, úgy ahogy te éled!
Vigyél magaddal, hogy láthassam, hallhassam, érezhessem mit csinálsz, hogy tanulhassam a világod, megismerjem a világot!
Nézz rám, beszélj hozzám, énekelj nekem, táncolj velem, tudasd velem, hogy örülsz nekem!
Ringass, nyugtass, ha nyűgös vagyok, ha álmos vagyok, ha fáj! 
Ne ess pánikba, akármi történik is, meg fogod találni a megoldást!
Legyél velem éjjel is, hogy nyugodt legyen az álmom!
Engedd, hogy szabadon mozoghassak, kényelmesen nyújtózhassak, mászhassak biztonságos távolságra tőled!
Hagyd, hogy megérezd, hogy mit is akarok és bízz magadban, mert képes vagy megérteni, megérezni engem!
Légy boldog, hogy az édesanyám vagy és ettől én is boldog vagyok!”